Francis Bacon
(16-17.sz.)
Bacon, aki korának legtisztességtelenebb politikusa és
legőszintébb filozófusa volt, a tudományos megismerés alapjainak újragondolását
tekintette fő gondolkodói feladatának. Az emberi megismerés mindeddig hatékony
segédeszközök és módszer híján tévképzetek és fantazmagóriák rabja volt; a cél
ezért, hogy olyan módszert adjunk a tudományoknak, mely valóban az ismeretek
bővüléséhez vezet és így nem kell beérnünk a kevés és pontatlan ismeret
csűrésével-csavarásával, ahogyan eddig. Bacon ambíciója, hogy a
lépésről-lépésre haladó indukciót a tudomány alapvető módszerévé tegye és
ezáltal az emberek valódi tudást szerezhessenek és e tudás által valódi
hatalmat nyerjenek a világ dolgai felett.
Alapvető előfeltevése, hogy a tudás (a dolgok természetének,
viselkedésének ismerete) hatalom, azaz képesség az események irányítására, a
tudomány célja pedig, hogy az ember kevésbé legyen kiszolgáltatva a természet -
számára „kifürkészhetetlen”- szeszélyének. A tapasztalatból (megfigyelésből
vagy kísérletből) kiinduló, fokozatosan általánosító indukció az egyetlen
helyes módszer. El kell vetni a fogalmakból kiinduló, fogalmi levezetéssel élő
deduktív eljárásokat; legalábbis látni kell, hogy azok nem járulnak hozzá
ismereteink gyarapodásához.
Novum Organum című aforizma-gyűjteményében Bacon idolumoknak,
ködképeknek nevezi azokat a gondolkodási szokásokat, amelyek a
tisztánlátásunkat, azaz tapasztalataink megfelelő használatát akadályozzák.
Eredetük szerint négyfajta ködképet különböztet meg:
„A törzs ködképei”: Az emberi természetből eredő hibás,
félrevezető gondolkodási szokások. „(…) az elme képzetei az elme
hasonlatosságára, nem pedig a világegyetem hasonlatosságára jönnek létre.” Az
emberi gondolkodás összekeveri a saját tulajdonságait a dolgok
tulajdonságaival. Hajlamosak vagyunk a dolgokat úgy elképzelni, ahogyan könnyű
őket elképzelni és nem úgy, ahogyan valójában vannak.
„A barlang ködképei”: Azon hiedelmek, gondolkodási szokások,
amelyek az egyén élettörténetében gyökereznek. Ide tartoznak a rossz vagy jó
élményeink alapján kialakított hiedelmeink, személyes elfogultságaink,
szimpátiáink, antipátiáink, bizalmunk és bizalmatlanságunk valami megszokott
vagy épp szokatlan iránt.
„A piac ködképei”: Az emberi kommunikáció torzító hatásai. A
nyelv szavai pontatlanok, homályosak, félrevezetők és nagyon gyakran
előítéleteket hordoznak. Elsődlegesen nem a gondolkodás irányítja a nyelvet,
hanem a nyelv befolyásolja a gondolkodást. Az, hogy gondolatainkat hogyan
tudjuk kifejezni, alapvetően befolyásolja, hogy mit gondolunk.
„A színház ködképei”: A különféle elméletek dogmái, amelyek
látszólag segítenek (legalábbis segíthetnek) a világ jelenségeinek
értelmezésében, valójában azonban álruhás előítéletek, amelyek helyességét soha
nem vizsgáltuk meg, hiszen olyan tudományosnak tűnnek.
